1. Papház
2. Színtársulatok
Budapest, Szent László út 26.
A Szent László Társulat hajdani székháza. A 20. század elején a Szent László Társulat az országhatárokon túli sikereket követően elérkezettnek látta az időt arra, hogy az anyaországban is hathatós munkát fejtsen ki. A szokásos hazai segélyezéseken felül a Társulat, fennállásának 50. évfordulóján úttörő feladatra vállalkozott. A rohamosan fejlődő főváros templom-szükségletének enyhítésére 1911. november 19-én letették az alapkövét az angyalföldi Szent László Háznak, és a benne létrejövő szükségtemplomnak. (A főváros egyre terebélyesedő munkáskerületeiben nem épültek templomok, s ez - szükség szerűen - hívek elvesztéséhez vezetett.)
A VI. ker. (ma XIII.) Szent László utca 26. szám alatt egy esztendő alatt megépült a Szent László Ház négyemeletes tömbje. Üvegtetővel lefedett udvara, 1913-tól már a környék kápolnájaként működött. A Ház egyben szociális vállalkozásnak is bizonyult, mivel a benne levő lakások a szegényebb sorsú néprétegek számára biztosítottak kényelmes hajlékot. Sajnos a Társulat az 1. világháború idején a házat eladta, az érte kapott pénz azonban elértéktelenedve már nem szolgálhatott tovább nemes célokat.
A házat a 2. világháborúban több bombatalálat érte. Homlokzatait egyszerűsített formában állították helyre. A közelmúltbeli helyreállítás során a korábban elfalazott szoborfülkét a ház sarkán kibontották, de belőle Szent László szobra örökre elveszett. A kápolna oldalkert felőli bejárata ma is sérült, hiányos. A lefedett belső udvar újabb drótüveges lefedése beázik, az álmennyezettel fedett belső tér borzasztó állapotban van, és az álmennyezet miatt teljesen sötét. Az oldalfalakon és pilléreken a korábbi tagozatok, díszek és domborművek egy része még a többszöri festékréteg alatt felismerhető, az eredeti színezés - úgy tűnik - teljesen elpusztult. A lefedett belső udvart és a hozzá kapcsolódó területeket jelenleg a Katolikus Karitász használja, segélyezésre szánt tárgyak - elsősorban bútorok - raktáraként.
A Vígszínház után más színtársulatok is alakultak nem sokkal a századforduló után.
Hetente lépett fel az 1911-ben alapított Vág utcai Népházban a Népház Színháza társulata, darabjainak széles skáláját jól jellemzi, hogy játszották A makrancos hölgyet éppúgy, mint Tóth Ede művét, A falu rosszát. A színtársulat 1937-ig fennmaradt, miközben 1924-ben a Népszínházban elindult útjára a (szintén a 30-as évek második feléig fennálló) Műhely nevű avantgárd csoport. A Szegedi út sarkán, a Szent László út 26. szám alatti, ma is álló épületben nyitotta meg Erdélyi Mihály 1930 októberében az Angyalföldi Színpadot. Az akkor még külterületi, ipari munkásnegyednek számító területen színpártoló egyesületet hozott létre, amely egyesület tagjai kedvezményes áron válthatták meg jegyüket az előadásokra. A pártolói tagsághoz egy 40 filléres jegyfüzetet kellett megvenni, a jegyek ára 24 fillértől 1 pengő 12 fillérig terjedt. Műsorra tűzték az Alvinci huszárok című operettet, szerepelt a műsortervben a Régi nyár, a Páros csillag, a Diákszerelem és a Lehullott a rezgő nyárfa is. A színház végül nem maradt fenn sokáig.